Petinek

Olivér

2008. november 17., hétfő

Telefonközpont... Miben segíthetek??

Várom a hívásokat..
Egész nap..
A kollégákét, a fönökökét, mindenkiét..
Hol az étel nem sikerül, hol a beosztás rossz, hol a főnök nem élégedett..
Kitől mennyi árú kell, a kolléga miért nem úgy főz ahogy én, mi hol van, mi hogy készül...
Ezek és egyéb cifraságok minden nap..
Napról napra..
Ha bent vagyok, akkor az hív aki nincs bent..
De most hogy itthon vagyok, így aztán mindenki..
Távirányítok mindenkit..
Ha kell, ha nem..

És az iskola??
Jönnek szép lassan a dolgozatok..
A pénteki osztályom már beadta/Bár nem mindenki...főleg a legrosszabb diák nem/
A másik osztályból már három email megérkezett a mai napon..
Anyagkalkuláció és elkészítési utasítás köretek témájában..
Kíváncsi vagyok, a holnap éjfélig tartó határidőig megérkezik-e a maradék 11 dolgozat??

Az a legjobb az egészben hogy személyesen NEKEM írják meg, Nekem aki a tanáruk vagyok, nekem, aki felelek értük, és ez jó..
Volt aki kézzel írt 6 oldalt, képeket rakott bele, és volt aki egy kitépett lapon adott be fél oldalt..
Mit lehet tenni??
Az egyik dolgozott vele, a másik nem...
Nem vagyok pedagógus.. és szerintem nem is leszek soha.. én csak egy jó szakember vagyok, akire felnéznek, akitől tanulnak, akinek beadják a dolgozatot.. vagy nem..

vírusok..

Megtámadtak..
Nem hagynak élni...
Mikor lesz már vége????
De sebaj, így legalább kicsit pihenek...
van időm a vasalásra, takarításra és a páromra is...
Bár nem tudom mi van vele, nagyon nyomott mostanában..
De anya szerint mimden férfi a családban ilyen napok óta...
remélem hamar elmúlik, mert nagyon fárasztó hogy látom vergődni egész nap... nem találja a helyét, csak ül egyik székről a másikra, ágyról a székre, székről az ágyra..
Ténfereg a lakásban, nyűgös, és nem lehet hozzászólni...
Mikor lesz már vége????

2008. október 16., csütörtök

Abpm...

Felrakták...
Reggel 1/4 8ra értem Keresztúrra..
Már 3man bementek elöttem, mire megkaptam a készüléket..
Póló ujjra a mandzsetta, keresztbe a kütyü, pólóra ragasztva 3*4 cm-es fehér(semmire sem jó) ragtapasszal a kábel...
Azóta már kikísérleteztem ujjabb ragasztókkal, cellux-szal, evvel-avval, hogy hogyan marad ott...
Zsinórral a póló alá kötve a melltartópántomhoz!!!
Idiótán nézek ki, de nembaj, legalább senki sem lát!!!!
Jól elvagyok itthon egyébként, birsalmasajtot főzök, mosok, vasalok, takarítok, és 20 percenként leszárad a karom..
Hogy fogok így fürödni?
Hogy fogok aludni?
A vezetésről ne is beszéljünk... azt mondta a nővérke, ha elkezd pumpálni lógassam le a karom, és legyek nyugalmi helyzetben...
AHA!!!!! kanyarban, kocsiban, forgalomban....
Szerintem is.....!!!
Már előre félek, hogy jutok el reggel megint Keresztúrra ebben a nyavajában, mert ha mondjuk 20 percnyire lenne, akkor elindulnék, miután mért... de messzebb van...
na mindegy, ja éppen most mér... 136/78 87Pulzus
Szeretném már ha ott tartanék, hogy Levették!!!

2008. október 6., hétfő

Kardiológiai látogatásom..

A mai orvosi diagnózisom OSAS?.. ez van a leletre írva..
Alvási apnoé, vagyis kihagy a tüdőm a levegővételben, ami miatt ver a szívem gyorsabban, ettől horkolok, és ha nem jut az agyam levegőhöz, akkor baj van...
Ezért vagyok fáradt?????
Annyira pörög az életem,annyi dolgom van még ezen a földön... nem lehetek beteg!!!!!!!!
A munkám, a tanítás, a családom, az életem... és még mindaz, ami eddig nem történhetett meg velem.. az anyaság csodálatos érzése...hogy én is aggódhassak a gyerekemért, ha beteg..
Hogy küldhessek neki gyógyenergiát, ha pánikba esett...
hogy láthassam felnőni, ott legyek az esküvőjén, unokáim legyenek..
Ez az, amire nagyon vágyom már..
És ezért NEM LEHETEK BETEG.......
Kell az élet!!!
És amit adhatok....

2008. szeptember 26., péntek

Fáradt vagyok..

Ma végre van már egy kis időm írni..
Már nagyon fáradt vagyok..
minden erőmet kiszívja a munka, de főleg agyilag fáradok le..
Tegnap volt 4 kitelepülés, egy 200, egy 32 és egy 14 fős csoport helyben, és kb 60-80 a'la carte..
Fárasztó mindíg mindenhol talpon lenni, agyban ott lenni, mindenre és mindenkire figyelni.., főleg amikor a felszolgáló tanuló a szemeteskukát hűtőnek nézi.. ez már tényleg fárasztó..
Szabadnapjaimon szakács-felszolgáló, és szakács- cukrász osztályokat tanítok a szakma rejtelmeire, Ételkészítés gyakorlat formájában..
Nehéz szakma a tanítás, de a jó percek elfeledtetik a fáradságomat..
Szeretném ha olyanokká válnának ezek a gyerekek, akik tudják hogy mi a fazék és a lábas között a különbség.. megismernék melyik a spicc kanál, vagy az 1/1-es chafing betét. Megtanulnának mindent,az iskolában-ami persze csak az alapokhoz elég ebben a szakmában- és életutat találjanak a vendéglátásban.
Nem feltétlenül lesz belőlük mesterszakács, de legalább jó szakember váljék belőlük...
Ezt szeretném..
És pihenni, pihenni, pihenni...
Nagyon fáradt vagyok...

2008. szeptember 22., hétfő

A vacsora...

Szerintem, és a vendégek valamint a szállodatulajdonos szerint is... Jól sikerült...

De beszéljenek erről a képek a bejegyzések alat...

Szerintem simán 4*, ahogy egykori főnököm mondta...

Fontos vendégek

Ma, ismét a kastélyban dolgozom, azzal a különbséggel hogy szakmai segítségem is lesz: a párom, aki szintén szakács..
4 fogásos vacsorát készítünk a szállodatulajdonos édesanyjának és barátnőinek..
Nagyon izgulok hogy milyen lesz, mert tökéleteset szeretnék készíteni...

A menü:
Fácáneszencia zöldségekkel
Hideg sült libamáj forró mézes -almás lilahagyma kompóttal
Confittált bélszín érmék erdei gombás tagliatellével
Creeme Brülee epervelővel

Vegetáriánus:
Zöldségkrémleves
Grillezett camambert forró mézes- almás lilahagyma kompóttal
Zöldségpogácsa erdei gombás tagliatellével
Creeme Brülee epervelővel

este ha hazaértünk megírom hogy sikerült... képekkel irusztrálva...

2008. szeptember 21., vasárnap

Amikor ma felkeltem, még nem gondoltam hogy mi történik...
Nem akartam blogozni..
De valaki, aki nekem nagyon fontos... ráébresztett dolgokra, és érzésekre hogy írjak..
Írjak azoknak, akiket szeretek, írjak, hogy kiadhassam magamból minden bánatom, örömöm..
Írjak, hogy lássák azok is, akik a felhő szélén ülnek.., és tudják hogy mennyire hiányoznak nekem...
Köszönöm nektek...